Picike,
mĂĄr nem vagy,
Ă©s amire kivĂĄncsi voltĂĄl,
mĂĄr tudod hogy nincs
— vagy is tudtad volna,
ha lett volna,
ahogy XCIV lettél volna,
ha még lettél volna.
Mi még vagyunk,
egyre kevesebben,
de emlĂ©kszĂŒnk,
és a mƱveid,
meg a Bonzóé,
még vannak
és még lesznek
mĂĄr akkor is
mikor mår nem emlékszik senki.
Na Ă©s?